Adott egy spanyol cég (Tyco), mely lopásgátló biztonsági rendszerek  üzembe helyezésével és karbantartásával kapcsolatos tevékenységeket folytat. A cég munkavállalóinak nincsen állandó munkavégzési helyük, mindenki a madridi központi irodához lett rendelve a regionális irodák bezárása után, de olykor egy egész tartományban - sőt, több tartományban is - munkát végeznek, szolgálati járművel járnak az ügyfelekhez úgy, hogy az utazással töltött idejük akár a napi 3 órát is eléri.

A 2003/88/EK irányelv úgy határozza meg a munkaidő fogalmát, mint azt az időtartamot, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően, az az időtartam, amely pedig nem minősül munkaidőnek, pihenőidőnek tekintendő.

A Tyco a központosítás óta csak az első ügyfélhez történő megérkezéstől az utolsó ügyfél elhagyásáig eltelt időt számította munkadiőnek, míg a lakóhelyről az első ügyfélhez utazást, és az utolsó ügyféltől a lakóhelyre utazást nem. A spanyol Nemzeti Törvényszék ezzel kapcsolatban tette fel azt a kérdést az Európai Unió Bíróságának, hogy a nap elején és végén utazással töltött idő munkaidőnek számít-e.

A Bíróság megállapította, hogy amikor az olyan munkavállalók, mint a fent bemutatott helyzetben lévők, nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, az az utazási idő, amelyet e munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazásokkal töltenek, az irányelv értelmében vett munkaidőnek minősül.

Az indoklás szerint a munkavállalók az utazások ideje alatt is feladatukat végzi, az utazás szükséges eszköz az ügyfelek eléréséhez, a feladaokt ellátásához, ezen idő alatt is a munkáltató rendelkezésére állnak a munkavállalók - ezt bizonyítja például a folyamatos telefonos kapcsolattartás. Az irányelv fent rögzítettekkel ellentétes értelmezése sértené a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmére irányuló célkitűzéseket.

És hogy ennek mi lehet a hatása egy magyar munkavállalóra nézve? Ezt még a magyar jogalkotásnak, valamint a bírói gyakorlatnak kell kialakítania.